fóbiák

                                  a fóbia

fóbia – Fóbiát, azaz irracionális félelmet kiválthat bármi: valamilyen helyzet, tárgy, ember vagy állat. Már az ok elképzelésekor vagy nevének említésekor is szívdobogás, verejtékezés, szájszárazság, elsápadás jelentkezhet. Több mint 60 fajtája van. Leggyakoribbak a térrel kapcsolatos agorafóbiák: tériszony, ma­gassági félelem, klausztrofóbia (bezártság-érzés), közlekedési fóbia, túlzott szorongás a hidaktól stb. Sok a szociális fóbia, a többi embertől való túlzott félelem. Gyerekeknél, serdülőknél például iskolafóbia formájában jelentkez­het. Enyhe, átmeneti formája a lámpaláz és a vizsgadrukk. A fóbiák harmadik válfaja konkrét állatokhoz vagy tárgyakhoz köthető: kutyához, macskához, pókhoz, kígyóhoz, vérhez vagy injekciós tű látványához. A kezeletlen fóbiák többségénél depresszió alkohol és drogfüggőség alakul ki. Gyakori az öngyilkosság vagy annak kísérlete. A gyógyszereken kívül igen hasznos az ún. kognitív terápia, amelynek egyik módszere az elkerülő magatartás megszün­tetését célzó deszenzitizálás. Ennek alapelve a »kutyaharapást szőrivel«: a beteg lassan, fokozatosan teszi ki magát a fóbia tárgyának. Például a közlekedési fóbiás először relaxált állapotban csak elképzeli félelmének tárgyát, majd kísérővel ki is merészkedik az utcára, felszáll a buszra, és megy egy megállót. A távolság és az idő egyre nő, végül egyedül is képes lesz közlekedni, azaz leküzdötte fóbiáját.

az agorafóbia

A napjainkban használatos betegségosztályozó rendszerek alapvetően két típust különítenek el: - pánikbetegség agorafóbiával -agorafóbia pánikbetegség nélkül Utóbbi esetben ugyanúgy megjelenhetnek pánikszerű tünetek közlekedési, vagy egyéb szorongást keltő helyzetekben, de nincsenek váratlan pánikrohamok. Ez nem tűnik lényeges különbségnek, pedig első esetben arról van szó, hogy a váratlan pánikrohamok miatt a beteg fél a biztonságos környezetét elhagyni, míg utóbbi esetben roham csak akkor lép fel, ha a beteg számára félelmet keltő helyzetbe kerül. Ez utóbbi szorongást, ha eléri a pánik intenzitását, helyzetfüggő pánikrohamnak nevezzük. A két típus kialakulásában is vannak eltérő sajátosságok.
A "pánikbetegség agorafóbiával" a tanuláselméleti modell szerint úgy alakul ki, hogy a beteg egy spontán pánikrohamot él át utazás közben, vagy nyílt térségben, ettől az adott helyzet veszélyesnek minősül, és a beteg a továbbiakban kerülni fogja az ilyen típusú helyzeteket.
Az "agorafóbia pánikbetegség nélkül" diagnózist akkor állapítjuk meg, ha csak agorafóbia áll fent. Ennek előzménye azonban természetesen lehet egy "pánikbetegség agorafóbiával", melyben a pánikbetegség megszűnt (spontán vagy kezelés hatására), de megmaradtak az agorafóbiás félelmek. Ez gyakori jelenség a kezeletlen agorafóbiás pánikbetegeknél.
Egy másik, merőben más útja a tiszta agorafóbia kialakulásának gyermekkorban kezdődik. Nem tudjuk pontosan miért, de bizonyos emberek -akár veleszületetten is-, fokozottan érzékenyek a szeparációs élményekre. Ez azt jelenti, hogy irreálisan nagy szorongást élnek át, ha csak rövid időre is el kell válniuk hozzátartozóiktól.
Ennek biológiai és pszichológiai okaira nézve is vannak feltevések. A biológiai magyarázatokhoz tartoznak azok az adatok, miszerint bizonyos hormonok emlős állatoknál és embernél is fokozott társas viselkedést váltanak ki, ill. hogy a társas helyzetek bizonyos hormonok termelődését serkentik, melyek szorongáscsökkentő hatásúak. E hormonrendszerek működésének fokozott mértéke jellemezheti a dependens személyeket. A pszichológiai magyarázatok arra helyezik a hangsúlyt, hogy a korai gyermekkorban alakul ki a szülőbe vetett bizalom, az a hit, hogy a szülő "elérhető", hogy szükség esetén rendelkezésre áll. Nem feltétlen a szülő hibája, de sokszor ez a biztonságérzet nem alakul ki a kisgyermekben, s ha ez kóros méreteket ölt, akkor a későbbiekben fokozott szeparáció-érzékenységet és dependenciát eredményezhet. Gyakori megfigyelés pl. hogy a szülők válása sok kisgyerekben erős félelmeket ébreszt, félni kezdenek, hogy szüleiket elveszíthetik. Ha a gyermek biztonságérzete később sem áll helyre, felnőtt korára komoly kockázata van annak, hogy szorongásos megbetegedések, vagy agorafóbia alakuljon ki.
Sokszor hasonló hatása van a felnőttkorban átélt gyásznak is.
Végül meg kell említenünk azt is, hogy agorafóbiások gyakran rosszabbul tájékozódnak, mint a nem agorafóbiás személyek. Ismeretes, hogy nők körében sokkal gyakoribb az agorafóbia. Mivel a férfi és a női nem -az agystruktúrák nemi különbségei miatt- eltérő tájékozódási stratégiákat alkalmaz, ezért feltételezhető, hogy az agorafóbia kialakulásának egyik lehetséges oka visszavezethető e tájékozódási különbségekre. A különbség jól látszik abban az ismert tényben, hogy férfiak bizonyos autóvezetési manőverekben sokkal jobbak, míg a nők viszont sokkal jobbak a részletek megfigyelésében. Ez abból fakad, hogy a férfiak jobban érzékelik az irányokat, és távolságokat, míg a nők a tájékozódási támpontokat. Ez a különbség azt eredményezi, hogy a nők rosszabbul tájékozódnak ott, ahol kevés a megfigyelhető, eligazító részlet (pl. nyílt terekben).
Ez önmagában természetesen nem lehet oka az agorafóbiás megbetegedéseknek, de egy amúgy is szorongó emberben fokozhatja az "elveszettség" érzését. Összefoglalva: agorafóbia kialakulhat a pánikbetegségszövődményeként, ill. pánikbetegség nélkül, a fokozott szeparációs érzékenység talaján is.